23. rész

 

Óriási bocsánatkéréssel tartozom! Nagyon sajnálom! * térden csúszva esedezik bocsánatért és reménykedik megbocsájtásra lel*  Tényleg nagyon sajnálom, de elakadtam... Remélem érdemileg sikerülj jól folytatnom ezzel a csekély résszel. ;) Szerintem azért előnyömre vált ez a szünet mert most megújult erővel és új ötletekkel jelentkezem! Jó szórakozást kívánok! Puszi! <3

A paint-ball

Február 22 .

Kedves Amy!

Egy újabb nap a paradicsomban. Sikolyokkal teli éjszaka volt a tegnapi (is).

Megkérdeztem Shane-t és nem történt semmi. Legalább is ezt mondta. Döntsd el te hiszel-e neki. Én hiszek mert hinni szeretnék. Nem hiszem, hogy kihasznált volna egy gyenge pillanatban, ha meg igen akkor is csak szárnyalni tudok örömömben! Hiszen, akkor csak érez irántam valamit, nem? Mármint, érted... Jó ez nagyon értelmes volt mondhatom.

Megvan mihez is hasonlít igazán ez az egész „zombitámadás”. A menstruációhoz. Nem hiszed? Hát akkor ki is fejteném hosszas gondolatfolyamatomat. 4-5 napig tart változó... nagyon kellemetlen, nem tudjuk mit is várhatunk tőle, hangulatváltozás (igaz a hormonok miatt de majdnem ugyanaz), félelem ha kimozdulunk, egész nap bezárkózva szeretnénk ülni... Szóóóval mondhatsz akármit de nekem ez a két dolog nagyon is hasonlít egymásra. Persze egy napló honnan is tudhatná mi az a menstruáció. Na jó, szerintem lezárhatjuk ezt a témát.

Valaki kopogott... éjszaka 10 óra van! Inkább megnézem.

Létezik olyan hogy rémálom és egy mesebeli gyönyörű kívánság egyetlen helyen? Igen, és ez az élet. Egyszerűen felfoghatatlan ami történt. Shane kopogott az ajtón és elhívott paintball-ozni. De inkább az elejétől mesélem.

- Ki az? - kérdeztem letéve a rózsaszín tollam és az ajtó felé fordultam.

- Én vagyok. Remélem nem zavarok! - válaszolta az egyetlen hang amitől kiráz a hideg és egyből mosolyra húzódik a szám. Megint, felkeresett... A szívem hirtelen gyorsabban kezdett verni.

- Ki az az én? - hangomról hallatszott, hogy mosolygok és pontosan jól tudom ki az.

- Mit gondolsz? - és belépett Shane azzal a csintalan mosolyával – Na zavarhatlak? - kacsintott felém, mire elolvadtam. Nem szerettem volna, hogy érezze mennyire oda vagyok érte ezért csak egy pici mosolyt engedtem meg magamnak.

- Lássuk csak... - játszottam a fejem. Az íróasztalom felé fordulva majd vissza a bandavezérrhez – hát eléggé elfoglalt vagyok. - húztam el a szám.

- O, milyen fontos dolgod van? - lépett közelebb, mire megpróbáltam elrejteni a naplóm. - Aha, hát a naplódat kell írnod. Na, muti miket írtál rólam! - Kacéran felnevetett és a naplómért nyúlt. Persze egy retardált fóka is gyorsabban reagált volna nálam, de mentségemre szóljon annyira elvesztem a gyönyörű szemeiben. Könnyedén kihúzta a könyököm alól a kis könyvecskét.

- Hééééé! - kiabáltam rá mire felfogtam mi is történik.

- Nyugi, nyugi. - és már bele is lapozott a naplóba. Felpattantam és a nyakába vetettem magam. Botladozott egy picit aztán az ágyamra zuhantunk. Birkózni kezdtem a füzetkéért, nem hagyhattam hogy elolvassa a csöpögéseimet.

Esélyem sem volt. Fél kézzel hárította minden egyes próbálkozásomat és még közben csikizett is. Hirtelen jött ötletből és felindulásból megcsókoltam. Éreztem, hogy meglepődött de végül visszacsókolt és a füzet kicsúszott a kezéből (mert simogatni kezdte a hátam és a derekamat) egyenesen a földre. Az előbbinél sokkal gyorsabban reagáltam és felvettem a tulajdonomat illető dolgot a földről.

- Hát jó. Látom nem szeretnél velem jönni. - állt fel durcásan.

- De, szeretnék. Mostmár nincs dolgom. - gyors mozdulattal a dobozok felé dobtam a naplót, jó messzire. Elnevette magát.

- Hát akkor mire várunk? Indulás.

- De rendbe kell szednem magam! - tiltakoztam.

- Ugyan már... Gyönyörű vagy így. Mit kell parádézni? Úgyis lenyomlak és csupa festék leszel.

- Elárulnám, hogy csak pisálni akartam. Nem tudtam, hogy ez is „parádézás”.- néztem rá rosszalóan karba tett kézzel. Egyébként neked megsúgom igen, tényleg át akartam öltözni, és egy kis sminket felrakni, de úgy látszik ez már bukta.

- Ja értem. Hát arra van a mosdó. - mutogatott szégenylősen, mire felnevettem.

- Tudom merre van.

- Rendben akkor én lent várlak. - botorkált ki lassan a szobából. Gyorsan elkezdtem kutatni egy kabátért vagy valami pulóverért mert elég hideg lett odakint, meg amúgy is tél volt. Egy zsemleszinű kis kabátot találtam felkötöttem a hajam lófarokba aztán el kellett mennem a toalettre amit beígértem. Mikor „végeztem” kisétáltam egyenesen az új autónkhoz. Shane ott várt nekidőlve az autónak.

- Gyors voltál. De világos cuccban jössz? - nézett végig a fehér tornacipőn, világos kék farmernadrágon és a már említett zsemle kabátkán. Kérdőn nézett válaszra várva. Megvontam a vállam jelezve, hogy nem izgat, mostmár mehetünk. Kinyitotta nekem a kocsiajtót és elindultunk. Csöndesen utaztunk majd megszólalt. - Akkor most csak gyakoroljuk a lövést. Rendben?

- Persze. - bólogattam mint aki nagyon ért hozzá.

- Olyan szép vagy. - fordult felém és hirtelen lehelletnyi közel jelent meg a látóteremben amitől nagyon meglepődtem. Nem kell azt gondolni nem vámpír csak még mindig én vagyok lassú. Néztük egymás szemét. Nem tudtunk betelni egymás közelségével. Még mindig mentünk az autóval nem állt meg. Még szerencse, hogy senki nem volt aznap este, de ezzel nem törődtünk abban a pillanatban. Hirtelen homlokon csókolt majd visszarányította az autót a mi sávunkba. Az út további részét síri csöndben tettük meg.

Leparkolt egy üres puszta mellett.

- Itt vagyunk.- kiszálltam az autóból és bátortalanul megindultam az üres telek felé. Lépéseket hallottam mögüllem biztos voltam benne, hogy Shane az. Persze ő is volt. Mikor hátrapillantottam egy paint-ball puskát tartott a kezében és felém nyújtotta.

- Kösz asszem...- suttogtam. Kínos volt az ami a kocsiban történt. Egyikünk sem tudta hova rakja az esetet.

- Megmutatom hogy kell. - mögém állt és beáligatott minden porcikámat a helyére. - Tökéletes! Na most látod előtted 50 méterre van egy tábla. Na azt kell eltalálnod. - Valahogy semmi kedvem nem volt már az egész lövöldözéshez. Nem is próbálkoztam nagyon. Lőttem egyet, de az agyam egyáltalán nem azon járt hogy nem igazán jó irányba lövök.

- Biztos menne ennél jobban.

- Bocs. - leeresztettem a fegyvert – de valahogy teljesen elment a kedvem.

- Sajnálom ami az autóban történt. - vakarta meg a tarkóját ami következtében felcsúszott a pólója és megvillant a kockás hasa.

Közelebb léptem hozzá és azt súgtam:

-Összezavarsz...- egyenesen a szemébe bámultam dacosan.

- Hát te is engem. - súgta vissza. A többi olyan homályos de valami olyasmi volt hogy az egyik kezét a derekamra helyezte a másikkal meg finoman az arcomat simogatta. Én a hajába túrtam és a kusza tincseivel játszadoztam. Aztán mindkettőnk tekintete visszatért a másikunk szeméhez.

- Ez olyan jó érzés. - szólaltam meg halkan, óvatosan nehogy megszakítsam ezt a tökéletes pillanatot.

- Igen, tényleg az! - majd magához ölelt. Úgy csimpaszkodtam bele mintha ez lenne az utolsó alkalom. Egy jó ideig így álltunk, majd ernyedt a fogása. Vettem a lap

ot ezért én is elengedtem. Megint végigsimította az arcom. - Olyan csodálatos vagy! - Nem bírtam tovább ezért halványan puszit nyomtam az ajkaira. Azokra a gyönyörű ajkakra... - Szerintem most már induljunk. - mosolygott rám és a fél kezével átkarolt.

Szóval ez történt velem. Visszagondolta csoda, hogy nem találkoztunk semmi szörnyszülöttel...

"vigyázz kiben bízol,

 az ördög is angyal volt egyszer

..."

Előzetes!!!!! :D

Sziasztok! Előrébb hoztam az e heti részt mert hétvégén nem fogok ráérni.

 Ééééééés hoztam egy előzetes... a nagyon távoli jövőőőőbőőőől. Tényleg nagyon messze van... :P 

Remélem azért élvezni fogjátok ezt a homályba burkolt kis részt :D ;) 

Pusziiiii <3   U.I. : pont most írtam, friss ropogós. 

   Kedves Amy!

  Reggel szomorú hangulatban tértem magamhoz. Ma nem boldogan, tele szeretettel ébredtem. A mai nap más volt. Persze a szokásos rothadt bűz állt a szobában, de nem ez volt a probléma. Nem töltött el boldogsággal, hogy egy fiú aki szeret átölel az, akit én is szeretek. Vagy nem? Mindenesetre mikor felébredt csókolóztunk. De ez sem volt olyan mint szokott. Igen egy kicsit kialudt a tűz kettőnk között egy ideje de azt hittem ez normális.

- Valami baj van Al? - simította meg az arcom és olyan kétségbeesett, aggódó arcot vágott amire Shane sosem lesz képes. Mert ő nem tud igazán szeretni. Ez a gondolat megnyugtatott és még bírtam egy kicsit. Pontosabban estéig...

- Semmi baj. - mosolyodtam el és visszacsókoltam.

22. rész

Mi volt tegnap, és mi nem?

Február 20.

   Kedves Amy!

Holnap lesz a rettegés rettegése. Be kell valljam félek. Tudom ennek a vad énemnek nem kéne félnie, de... még nem szoktam meg, még nem váltunk eggyé tehát minden jogom megvan, hogy összepiszkítsam az alsóneműmet. Voltam még bulizni az elmúlt napokban, de mára már bezárt minden. Mesélek:

A buliban voltunk amikor elmentem hozni még piát.

- Mit csinálsz? - sziszegő hangja idegesen csengett az én szívem meg a torkomban remegett.

Szépen ráemeltem nagy barna szemeimet és a lehető legnyugodtabban feleltem

- Piát viszek. Te mit is kértél? - méláztam el, tettetve a hülyét.

- Nem erről beszélek... - nézett el a fejem felett, mintha csak keresne valakit.

- Tudod ez igazán könyvszerű... sablonos. - dünnyögtem

- Ezt hogy érted? - kapta rám újra a tekintetét.

- Tudod... azért löktél el magadtól mert azt mondtad ez nem egy mese. Igazad van!- széttártam a kezem- Hát akkor most miért viselkedsz úgy mint, ahogy a hősszerelmes félti a királykisasszonyt?

- Én nem... Nem! Csak... Nem értelek. Megváltoztál.

- Igen ez tény. De tudod ha nem tűnt volna fel éppen világvége vagy mi van.

- Képzeld feltűnt!

- Remek! - és pont megjöttek a rendelt italok. Felemeltem őket, de mivel sokan vagyunk az egyik sör majdnem kicsúszott a kezemből amit persze Shane pont el is kapott... Mintha csak fel se tűnt volna megfordultam és egyenesen átvágva a tömegen megindultam az újdonsült barátaim felé.

Ha azt hiszed ezzel megmenekültem a féltő bátytól nagyon tévedsz. Az első napokon úgy tett mintha ott sem lennék, hát én is úgy tettem. Most meg vizslatott végig, egyszer rám is szólt, hogy ne igyak annyit. Nem tudom mit képzel.

- Most már menni kéne! - szólt a bandavezér

- Ne már haver! Még ne. - próbálta győzködni Liam.

- Nem, megyünk! - szólt erélyesen, én meg már le sem merem írni mert annyira kiszámítható, sablonos, végig engem nézett.

Mikor hazaértünk felmentem a szobámba, de persze követett a „bátyám”.

- Hagyj békén! - kiáltottam a hátam mögé. Legalábbis azt hittem hogy ő követ.

- Elnézést kisasszony! Nem akartam zavarni, csak meg akartam kérdezni nem segíthetek valamiben esetleg. - kikerekedett a szemem mert ez nem Shen volt. Ez Linda vagyis Liem hangja volt.

Hebegve kezdtem bocsánatot kérni, ő meg csak biccentett, hogy nincs gáz.

- Elképesztő ön! - mondta és közelebb lépett egy lépéssel.

- Miért lennék az? - kíváncsian de mégis cinikusan zengett hangom az üres szobában.

- Nem is tudom hol kezdjem... Gyönyörű, okos, vicces jófej...- itt én intettem, hogy nem kell folytatnia. - Elnézést a zavarásért Drága, csak arra gondoltam megismerhetnénk egymást. Mindenki t ismerek csak kegyedet nem.

- Megkérdezhetem öntől miért beszél így? - nevetgéltem

- Mert így illik egy ilyen fantasztikus hölgyel beszélni mint ön.

- Hát, élvezetes ilyen ünnepélyesen beszélgetni egy önhöz hasonló illedelmes úriemberrel. - közelebb léptem én is Liam felé. Valahogy annyira élveztem. Tudom nincsenek királylányok, de mégis úgy éreztem magam. Teljesen közel jött hozzám.

- Engedelmével most megcsókolom önt. - mosolyodott el teljesen miközben óvatosan megsimította a hátam. Lassan a karjaiba zárt. Végül beleharaptam az ajkamba és átgondolván, hogy nem várhatok örökre Shane -re, bólintottam. Persze Shane az akit szeretek, de mégis kedvem volt Liammel csókolózni.

 Jelzésemre Liam meglepetésemre nem lassan, hanem szenvedélyesen csókolt meg. Teljesen másként csókolt de kellemesen. Nem tartott túl sokáig mivel most már tényleg az aggódó „bátyám” toppant be. Igen mérges lett a hangja.

- Te meg mi a francokat csinálsz? - szegezte a kérdést Liam-nek.

- Semmi közöd hozzá! - mondtam magabiztosan. Erre senki nem tudott mit szólni.

- Takarodj kifelé...- utasította régi barátját. Mikor kiment Liam becsukta az ajtót és összeráncolt szemöldökkel sétált hozzám.

- Nem mondhatod meg kivel legyek. - ráztam meg a fejem. - Ellöktél magadtól, mostmeg nem engedsz más közelébe... ez nem fair! Nem kell ez a dráma... Mintha egy szappanoperában élnék. Dönts már el mit akarsz! 

- Nekem is nehéz érted? - megráztam a fejem. Nem nem értem! - Figyelj. Nem ismered Liem-et. Ő rossz ember, főleg a lányokkal.

- Persze! Te magadról is szinte ugyanezt mondtad.- fújtattam idegesen. - Egyébként meg nagyon illedelmes volt és kedves.

- Ő még nálam is rosszabb! - nézett mélyen a szemembe. - Egyébként meg ez az álcája... Hány percébe is került, hogy megcsókoljon? - keserűen mosolygott. Elkaptam a szemem mert volt benne valami. Hány perc is volt? 2-3? az nem túl sok...

- Akkor sem parancsolhatsz nekem!

- Igazad van. Csak szeretnélek megvédeni.

- De nem tudsz csak ha velem vagy! - hőbörögtem – Ha nem vagy jó így nekem, ami baromság akkor én megyek le a szintedre. - csúszott ki a számon.

- Mi? Miattam teszed? - nagy meglepett bociszemek meredtek rám hitetlenül. - Tudtam, hogy valamiben sántikálsz csak nem tudtam mi a célod.

- Te, és nem fogom feladni jobb ha tudod! - Így utólag már annyira idegesítően nyávogós csitrisen hangzik, hogy alig merem leírni...

- De felfogod... - mondta halkan és elindult kifelé. De ha már úgyis egy filmben/könyvben élek gondoltam azt csinálok amit akarok. Utánaszaladtam és mint az első csókunknál kiadtam minden szeretetemet. És visszacsókolt. Aztán sűrű csókcsatákat váltottunk szinte nem is vettünk levegőt. Fantasztikus volt. Többre nem is igazán emlékszem a pia miatt... de reggel mellette ébredtem, az ő szobájában. Átlopóztam és most 7 óra van, mindenki alszik. Csak én nem tudom mi is történt tegnap...

21. rész

 Mindenféle

Február 16.

   Kedves Amy!

   Sokszor újraolvastam a legutolsó bejegyzésemet újra, és arra döbbentem rá, hogy bármennyire is nem én vagyok (ami jelen esetben a cél) nem tetszett. Szóval a naplómban szeretném megőrizni a régi önmagamat de a skacoknak meg az új énem adom. Na szóval:

   A buli jól sikerült, elengedtem magam, klassz volt. Először szinte fel sem ismertek a többiek ami nevetséges volt. Ahogy Shane rám nézett és ez a meglepett bociszem... szinte leesett az álla. Nem foglalkoztam különösebben vele, úgy gondoltam most bevegyülök és ne érezze annyira, hogy nélküle nem birok élni. Jó volt ezt látni.

   Az a sok festék... Szuperül néztem ki de, nem mertem megvakarni az orrom pedig nagyon viszketett. A ruhától meg egy idő után kezdtem szédülni az oxigénhiánytól. De megérte! Most már legalább rám nézett és emberszámba vett. Hurrá. Néha összeakadt a tekintetünk és csak úgy bámultunk egymás szemébe. Elmerültünk és elfeledkeztünk mindenről. Bevált a terv! Ja és az új nevem Allyson, ha az aláírásból nem volt egyértelmű. Berúgtam ami elég sz*r volt. Nem is értem mi a jó benne. Nem emlékszem igazán csak mintha este Luke rakott volna az ágyamba. Zavaros. Az egész... Tudom mi gondolsz most. Hogy lehet az apokalipszis közepén bulizni menni? Én sem értem nyugi!

   Egyébként pár nap és lecsap a következő... következő... balhé. Mindegy úgyis tudod mire gondolok. Jönnek a szörnyek meg minden... tudod.

   Ami még újdonság, és érdemes megemlíteni, hogy tegnap Shane talált egy régi barátját akit „befogadtunk”. A neve Liam, a többiek csak Lindának hívják. Érdekes srác, de jó fej szerintem vele is összehaverkodom.

  Hááát most már megyek. Szia!

20.rész

20. rész Változás

Febr. 10.

 

   Új tervem van! Milyen csodás reggelem is van! Ez a terv már motoszkál egy ideje a tekervényes agyamban, de még a kivitelezés nem volt meg egészen máig.

   Persze olyan mintha Harry láthatatlanná tévő köpenyét viselném...

 NEM be kell fejeznem! Ezért hiszi azt, hogy egy életképtelen kis nyomorult birka vagyok! Ilyen hülyeségeket is csak én mondhatok. Meg kell változnom! Ezért is írok ma. Ez a nagy terv. Hol a tapsom? Jah sehol... Már megint kezdem

  Hogyan is lehetnék kemény, mint a többi csaj? Az elmúlt napokban azt figyeltem, hogyan viselkednek, öltöznek … meg minden

     1. Nem érdekli őket hogy néznek ki (kivéve Becca, de őt hagyjuk ki mert nem akarok olyan lenni mint ő).

     2. Meg kell keményednem, meg kell mutatnom, hogy én is érek valamit nem csak egy

nyamvadt kukac vagyok!

     3. ….... Na jó nem jutottam még túl messze a tervezéssel...

   De az jól jönne ha megváltoztatnám először az öltözködésem és a nevem. Nem szeretem ezt a béna nyávogós, puhány nevet.

   A ruháimat szétnyirbálom meg szerzek menőket. A nevem meg legyen... legközelebb kitalálom.

Figyelnem kéne még a beszédre is. Elég nehéz lenne beolvadni így.

   Sajnos elvesztettem a kapcsolataim öhm... az összes kapcsolatom, mert rossz lóra tettem... azaz Shant akartam megkapni ezért elhanyagoltam a cimboráimat... mivan? Ez nem is „menő”. Elhanyagoltam a haverjaimat. Így már jobb...

   Még a terveim közé tartozik, hogy megmutassam Shane-nek mennyire szexi és ellenállhatatlan vagyok valójában. Igen jól hangzik! Lássunk neki. Na csá! Ez annyira eröltetetten hangzik...

***

    Szétnyirbáltam minden hordható rongyomat. Sőt még vásárolni is voltam... És nem zavart, hogy csórtam a tulajtól. Ki nem sz*rja le? Sok laza cuccot loptam; szakadt csőgatya, ingek, tapadós trikókat, motoros csizmát és bőr dzsekit... jah meg push-up melltartókat. Meg vettem a csicska hajamnak festékeket. Feketét és bele világos sz*r színűt a melírnak. Mikor hazaértem a sok szeméttel eléggé meglepődött mindenki, mert tudták, hogy én mind ez ellen vagyok és eléggé (elnézést, kib*szottul) kifordultam magamból.

     Még ma meg is történt a teljes átalakulás; felvettem a göncöket amiket ma szereztem ( az egyik sötét szakadt csőgatyát, egy push-up-ot arra egy extratapadós trikót az egyik ingemet meg persze a bakancsomat és befestettem a hajam ami épp most szárd ezért van időm. De ahogy elnézem a roh*dt órámat pár perc és kész vagyok. Aztán megyek a nyomikkal ahova mennek. Magasról lesz*rom, hogy nem tetszik majd nekik, ez van kössenek belém... csak próbálják meg. Összességében irtó szexi lett az új kinézetem kurv* jól állnak az új ruhák és ahogy nézem az új hajszínem is. Biztos nem tudnék ellenállni magamnak. Arra utazom, hogy megdöntsem Shane-t. Reménytelen szerelem... Pff.     Ki kell élvezni az életet nem? Igazam van, nem?! Persze, hogy igazam van... Remélem durván berugunk ma. Ez lesz az első. Hogy bírtam eddig? Csicska... Legszívesebben leköpném a régi énemet, hogy ennyire kib*szott nyomorék volt. De most már minden más.

        Mentem csá! : Allyson

20. rész!!!! Hamarosan...

 Sziasztok! Szerettem volna különlegesebbé tenni a 20. részt. Akárhogy is már egy éve dolgozom ezen a történeten nagy szeretettel. Sokszor bújok a gép mögé és Alice problémáit oldom meg (olykor bonyolítom) ahelyett, hogy a sajátjaimmal foglalkoznék.  Tehát Vasárnap tervezem kirakni a 20.részt. Jupiii! 

Remélem mindenki izgatott és nagyon várja már ;)  

De azért még szeretném még megkérni a drága olvasóimat, hogy a kedvenc szereplőjüket írja le nekem ide kommentbe vagy a 19.-hez.  Ha esetleg sokan szavaznátok egy szereplőre akiről szeretnétek többet megtudni, írhatok az ő szemszögéből egy kis részt. Hajrá és nagyon köszönök mindent! ^^ :* 

19. rész Álom...?

19. rész Álom...?

Január 20.

   Kedves Amy!

  Ma érdekes dolog történt. Estefelé egy vendégem volt. Méghozzá egy ittas Shane. De mielőtt elmesélném mindezt, azt szeretném tisztázni, hogy a „járkálóktól” függetlenül újra működnek a boltok van áram meg minden. Hogy, hogyan? Hát az emberek elbújnak, mintha téli álmot aludnának aztán aki felébred az folytatja az életet aki nem... Már tegnap kinyitottak a boltok és az utcán is lett világítás. Kicseréltek egy pár törött üveget, eltakarították a szörnyű emlékeztetőket az esetnek, majd minden folytatódik ahogy eddig.

  Na és jöhet az „izgi” rész. Épp kezdtem lefekvéshez készülődni, bevettem az altatóm és leültem az asztalomhoz leírni, hogy ma is élek, amikor benyitottak. Azt hittem Becca az ezért nem szenteltem túl sok figyelmet az ajtónál álló személynek, csak felírtam a dátumot. Aztán furcsa volt, hogy se ajtó csukódást se lépteket nem hallottam csak egy ajtó nyitást. Megfordultam és Shane állt és engem bámult.

- Szia. - köszönt és becsukta az ajtót. - Nem zavarok?

- Nem...- pislogtam mert nem voltam benne biztos, hogy ez valóban megtörténik... 

- Figyelj...- kezdte elég tanácstalanul. Felálltam és egész közel mentem hozzá.

- Figyelek! - súgtam

- Jó. Maradj távol tőlem... Nem! Nem így akartam. - erre megfogta a fejét és elfordult tőlem. Megijedtem, hogy túlságosan rányomultam vagy valami. 

- Mivan? - teljesen meglepett, nem arra számítottam, hogy elküld hanem abban reménykedtem talán kapok egy csókot, vagy ölelést... ilyeneket csinálnak a párok nem?

- Nem vagyok jó neked. Én vagyok a rossz srác. Nem szabad szeretned! Érted?! - röhögött kínosan és lesajnáloan, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy most nem engem sajnált le.

- Most semmit nem értek... Tényleg elküldesz? - hitetlenkedtem tovább.

- Nem! Vagyis, de – vakarta meg a fejét. - Na jó! Figyelj

- Nem! Te figyelj! Részeg vagy...- szinte könyörögtem.

- Épp ez az! - emelte fel a hangját.

- Nem vagy most beszámítható! Ne hozz döntést, kérlek!

- Azt akartam mondani, hogy szeretlek.

- Én is szeretlek! de akk... - belevágott a szavamba

- De nem szabad!

- Mi a francról beszélsz?! Nem értem! - akadtam ki mostmár én is, elég volt az érzelmi hullámvasutakból.

- Ez nem egy tündérmese! És ha az is lenne a hercegnő nem jön össze a gonosszal! - kelt ki magából, nagyon feldúlt volt. Leginkább magára.

- Tévedsz. Én nem vagyok hercegnő... Én vagyok az a lány aki már nagyon örül a „gonosz” szerelmének is. Sőt neki ő a tökéletes királyfi! - könnyek csurogtak a szememből az arcomon keresztül a pelyhes zoknimra. Végig a szemébe néztem nem futamodtam meg, most NEM! közelebb léptem és megsimítottam a borostás, de mégsem szúrós arcát.

- Csak... - kezdte de megcsókolt röviden – a saját érdekedben. Maradj távol tőlem. Szeretlek, olyannyira, hogy előtérbe teszem a te érdekeid és neked nem hiányzik egy iszákos, drogos srác. Nem vagyok tökéletes. - és kiment a szobából.

       Hogy mik a terveim az este további részére? Az amit mostanság sokszor teszek; álomba sírni magam.

Ezeket írtam a naplómba az álmomban... Igen ezt csak álmodtam. Milyen csodás is lett volna ha tényleg bejön hozzám...
Nekem már ez is milyen tökéletes lett volna, de nem. Mégcsak nem is igazán köszön...
Így visszagondolva azért lehetett dühös mert (az álmomban) szerinte szakítania kell velem. Azt hiszi egy kis bárányka vagyok akit meg kell védeni. Mekkorát téved... 
Meg kell neki is mutatnom ezt.